2.rész A költözés

Nagy nehezen eltoltam magamtól, könnyes szemmel indultam a repülőgép felé. Pontban 7-kor felszáll és háromnegyed 10 fele megérkezett Londonba, hol háromnegyed 9 volt. Leszálltam, és apa pont ott állt előttem. Gyorsan oda szaladtam hozzá és megöleltem. Később megjelent Lisa a bőröndömmel és egy kisfiúval. Lisat is megöleltem és elvettem a bőröndömet. Majd a kisfiúhoz fordultam.
- Szia! Én Nicole vagyok. És bizonyára te vagy Adam -guggoltam elé.
- Igen!-felelte félénken.
- Nyugi, nem bántalak -mondtam.
- Biztos?-kérdezte, majd elmosolyodott.
- Igen!-mosolyogtam vissza.
Hirtelen az ölembe ugrott és megölelt.
- Remélem nem vagy olyan, mint Linda -mondta, mire én nagyot néztem és eltoltam magamtól, maj a szemébe néztem.
- Nem, nem vagyok undok -mondtam mosolyogva.
- Haha..nagyon viccesek vagytok -jött oda Linda.
- Ohh...szia -köszöntem.
- Csá -köszönt vissza- na mehetünk?
- Igen!-felelte apa.
5-en beültünk a kocsiba. Adam senkivel sem foglalkozott csak velem. Lindának ez nem tetszett.
Egyébként Adam nekem, Lindának és a bátyámnak Liamnak a féltesója. Mert Adam a Lisa gyereke.
10 perc múlva otthon voltunk. Apa megmutatta a ház minden zugát, s előjöttek a régi emlékek. Utoljára az én régi szobámat mutatta, ami pont ugyan úgy volt, ahogy 12 évvel ezelőtt hagytam.
- Na mennünk kell -jött be apa.
- Hova?-kérdeztem.
- 2 hétre el kell mennünk Madridba -felelte.
- Rendben. De én mit fogok csinálni 2 hétig Adam-mal?
- Majd kitaláltok valamit.
- Hát jó!-mondtam és el is mentek.
Adam-mal és Lindával voltunk otthon. Egy 2 óra múlva elhúzta a csíkot, 2 hétig a barátnőjénél lesz.
 Este 8 van. Megfürdetem Adamet és bementem a szobámba. 9-ig rendezgettem a szobámat. Mikor be toppant 5 fiú. Gondoltam, hogy kimegyek, de inkább nem. 10-kor még minig a nappaliban voltak. Vártam, hogy mennyenek
Egy félóra múlva már nem voltak kint. Gyorsan lezuhanyoztam és bementem a szobámba. De megéheztem, hát kimentem a konyhába. Gyorsan csináltam két szendvicset. Mikor mentem volna vissza egy göndör srác jelent meg  előttem. Ijedtemben nem tudtam mit csináljak. Elakartam mellette viharzani, de nem tudtam, mert megfogta a karomat.
- Te nem Linda vagy -kezdte.
- Honnan veszed?-kérdeztem.
- Mert ő nem olyan szép, mint te -felelte.
- Ne hülyéskedj már. Én Linda vagyok. Ki más lehetnék?
- Hát nem tudom, mondjuk az egyik barátnője.
De jó, nem tudja, hogy Liam húga vagyok.:D
- Bocsi, de nekem most mennek kell. Szia -mondtam és gyorsan elviharzottam.
Beraktam egy jó kis vígjátékot, a Nagy fiú 2-őt. És lefeküdtem.
* közben Liam szobájában *
- Liam! Liam!-rohant be Harry.
- Mi az?-kérdezte Liam.
- Egy gyönyörű lány van a másik szobában. Most találkoztam vele a konyhában.
- Max. Lindát láthattad volna, de ő 2 hétig a barátőjénél lesz.
- Tudom. De én nem őt láttam. Ennek a lánynak, gyönyörű göndör haja van, csodaszép zöldes barna szem, csodás alakja, ami Lindának nincs!
- Lehet, hogy Lindának nincs valami jó alakja, de attól még nem kell róla olyanokat mondani.!
- Oké, oké.
- Na átmegyek és megnézem.
Mikor Liam benyitott, ment a tv, de én már aludtam. Hát vissza ment a fiúkhoz.
- Már alszik. De gondolom ki az. Majd holnap reggel meglátjuk, de most már mennyünk aludni, mert már 11 óra van.
- Oké apuci!-mondta Louis.
Lassan mindenki lefürdött és már fél 12-kor mindenki aludt.

I. évad 1. rész A baleset

Meging hétfő. Szokás szerint suli. Nagy nehezen feltápászkodtam azt ágyból és felöltöztem. Mikor már az ajtón léptem volna ki, hogy mennyek suliba, anya vissza hívott.
- Mi az?- kérdeztem.
- Csak szólni szeretnék, hogy ma megyek Debrecenbe egy konferenciára -válaszolta.
- Rendben. Vigyáz magadra! -feleltem, majd indultam a suliba.
Épp haza felé tartottam, mikor csörgött a telefonom. A kijelzőn az állt, hogy anya. Hát felvettem.
- Szia -szóltam bele.
- Szia, én James tizedes vagyok. Sajnálom, de egy rossz hírt kell közölnöm magával -mondta.
- Mit?- kérdeztem kétségbe esetten.
- Az édesanyja neki csapódott egy  villanyoszlopnak -felelte.
- Mi?! Az nem lehet!-tiltakoztam.
- De sajnálatos módon ez történt. Kérem fogadja őszinte részvétem!
- Köszönöm!
- Na most mennem kell viszlát!-köszönt el.
- Viszlát!-köszöntem vissza.
Mikor letettem a telefont nem akartam hinni a fülemnek. Hirtelen megszédültem és leültem az ágyra. Nem tudom mit tegyek. Eltelt egy hét. Túl estünk a temetésen. A temetés napján délután eljött hozzám nagynéném. Azért mondom, hogy hozzám, mert 6 éves koromig Londonban éltem, míg a szüleim el nem váltak. Én anyukámmal Magyarországra költöztem, mivel hármonk közül, csak én tudtam magyarul. Egyébként mi 3-an vagyunk édestestvérek. Én, az ikertesóm Linda és a bátyám Liam.
- Nem akarsz hozzám költözni?-kérdezte Angi.
-Köszönöm, de nem -feleltem.
- Akkor, hova fogsz menni?-kérdezte.
- Még nem tudom biztosan, de szerintem ki költözöm Londonba apához.
- Apádhoz?!-nyitotta nagyra a szemét.
- Igen -feleletem mag biztosan.
- De mégis miért pont oda?
- Azt nem tudom, de úgy érzem oda kell mennem. Az ösztönöm azt súgja.
- Hát rendben. Igaz, nem csípem apádat, de melletted állok és segítek ha valami baj van.
- Köszönöm -mondtam, majd megöleltem.
- Na de én most megyek szia -köszönt el.
- Szia -köszöntem vissza.
Miután Angi elment lefeküdtem, s aludtam reggelig.
Reggel mihelyst felkeltem, hívtam apát.
- Szia kicsim! -vette fel.
- Szia apa! -köszöntem vissza.
- Miújság? Jobban  vagy? -kérdezte.
- Igen, köszi. Emlékszel még, mikor azt mondtad, hogy szóljak neked, ha van valami.?
- Igen. Na bökd ki szépen.
- Hát jó. Na szóval az van, hogy 18 vagyok, és már lehetnék önálló, de nem akarok még az lenni. Szóval szeretnék hozzátok költözni, ha nem zavar.
- Dehogy is zavar. Gyere nyugodtan.
- Köszi.
- Mikor jönnél?
- Holnap reggel 7-kor indulnék. És olyan 10 fele érnék oda, de nálatok, akkor 9 lenne.
- Rendben háromnegyed 9-kor kint leszek a repülőtéren.
- Rendben köszi megint. Na de mennem kell szia. puszi.
- Szia vigyázz magadra.
Miután lettem a telefont , csak néztem ki a fejemből. "Mi lesz most?  Ki megyek Londonba, ahol egy új élet vár? Talán ott minden jobb lesz?" Kérdeztem magamtól.
Délután áthívtam a barátnőimet, hogy csapjunk egy pizsama partit és búcsúzzunk el. Nem sokára itt is voltak.   Hamar eltelt az este. Reggel telefonon megbeszéltem a nagynénémmel, hogy mi lesz a házzal, majd elköszöntem. A reptérre a legjobb barátnők Kriszti és az anyukája vitt ki kocsival. Mikor megérkeztünk  Kriszti és én kiszálltunk a kocsiból és megöleltük egymást. Miután elengedtük egymást Kriszti egy nyakláncot nyomott a kezembe, melyen ez állt: "BF". Ezen elkezdtem sírni , majd hosszasan átöleltem.