Meging hétfő. Szokás szerint suli. Nagy nehezen feltápászkodtam azt ágyból és felöltöztem. Mikor már az ajtón léptem volna ki, hogy mennyek suliba, anya vissza hívott.
- Mi az?- kérdeztem.
- Csak szólni szeretnék, hogy ma megyek Debrecenbe egy konferenciára -válaszolta.
- Rendben. Vigyáz magadra! -feleltem, majd indultam a suliba.
Épp haza felé tartottam, mikor csörgött a telefonom. A kijelzőn az állt, hogy anya. Hát felvettem.
- Szia -szóltam bele.
- Szia, én James tizedes vagyok. Sajnálom, de egy rossz hírt kell közölnöm magával -mondta.
- Mit?- kérdeztem kétségbe esetten.
- Az édesanyja neki csapódott egy villanyoszlopnak -felelte.
- Mi?! Az nem lehet!-tiltakoztam.
- De sajnálatos módon ez történt. Kérem fogadja őszinte részvétem!
- Köszönöm!
- Na most mennem kell viszlát!-köszönt el.
- Viszlát!-köszöntem vissza.
Mikor letettem a telefont nem akartam hinni a fülemnek. Hirtelen megszédültem és leültem az ágyra. Nem tudom mit tegyek. Eltelt egy hét. Túl estünk a temetésen. A temetés napján délután eljött hozzám nagynéném. Azért mondom, hogy hozzám, mert 6 éves koromig Londonban éltem, míg a szüleim el nem váltak. Én anyukámmal Magyarországra költöztem, mivel hármonk közül, csak én tudtam magyarul. Egyébként mi 3-an vagyunk édestestvérek. Én, az ikertesóm Linda és a bátyám Liam.
- Nem akarsz hozzám költözni?-kérdezte Angi.
-Köszönöm, de nem -feleltem.
- Akkor, hova fogsz menni?-kérdezte.
- Még nem tudom biztosan, de szerintem ki költözöm Londonba apához.
- Apádhoz?!-nyitotta nagyra a szemét.
- Igen -feleletem mag biztosan.
- De mégis miért pont oda?
- Azt nem tudom, de úgy érzem oda kell mennem. Az ösztönöm azt súgja.
- Hát rendben. Igaz, nem csípem apádat, de melletted állok és segítek ha valami baj van.
- Köszönöm -mondtam, majd megöleltem.
- Na de én most megyek szia -köszönt el.
- Szia -köszöntem vissza.
Miután Angi elment lefeküdtem, s aludtam reggelig.
Reggel mihelyst felkeltem, hívtam apát.
- Szia kicsim! -vette fel.
- Szia apa! -köszöntem vissza.
- Miújság? Jobban vagy? -kérdezte.
- Igen, köszi. Emlékszel még, mikor azt mondtad, hogy szóljak neked, ha van valami.?
- Igen. Na bökd ki szépen.
- Hát jó. Na szóval az van, hogy 18 vagyok, és már lehetnék önálló, de nem akarok még az lenni. Szóval szeretnék hozzátok költözni, ha nem zavar.
- Dehogy is zavar. Gyere nyugodtan.
- Köszi.
- Mikor jönnél?
- Holnap reggel 7-kor indulnék. És olyan 10 fele érnék oda, de nálatok, akkor 9 lenne.
- Rendben háromnegyed 9-kor kint leszek a repülőtéren.
- Rendben köszi megint. Na de mennem kell szia. puszi.
- Szia vigyázz magadra.
Miután lettem a telefont , csak néztem ki a fejemből. "Mi lesz most? Ki megyek Londonba, ahol egy új élet vár? Talán ott minden jobb lesz?" Kérdeztem magamtól.
Délután áthívtam a barátnőimet, hogy csapjunk egy pizsama partit és búcsúzzunk el. Nem sokára itt is voltak. Hamar eltelt az este. Reggel telefonon megbeszéltem a nagynénémmel, hogy mi lesz a házzal, majd elköszöntem. A reptérre a legjobb barátnők Kriszti és az anyukája vitt ki kocsival. Mikor megérkeztünk Kriszti és én kiszálltunk a kocsiból és megöleltük egymást. Miután elengedtük egymást Kriszti egy nyakláncot nyomott a kezembe, melyen ez állt: "BF". Ezen elkezdtem sírni , majd hosszasan átöleltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése