12.rész. A várva várt nap

7 hónap múlva.

*Nicole szemszöge*

Eljött a pillanat. 1 óra és gyermekem lesz. Egy híres énekes gyermeke. Nem soká a kezembe vehetem, s nevelhetem. Te jóó ég anya leszek!! 

*2 óra múlva*

Világra jött. Az orvos a kezembe tette. Rá néztem a kicsire és sírás környékezett. Anyuka lettem. Soha nem gondoltam, hogy ilyen nagyszerű érzés. 

Szülés után elvitték a szobámba és megszoptattam a kicsit. 

- Sziasztok életeim!-jött be Louis egy rózsa csokorral és egy plüss oroszlánnal a kezében. 

- Szia!-csókoltam meg-mit hoztál?

- Neked ezt a csokrot, a kicsinek pedig ezt a plüss oroszlánt, a kis Tomlinson királynak.

- Édes vagy.:)

- Nálad nem édesebb. Egyébként jól vagy?

- Aha. Nem tudod mikor engednek haza?

- 2 napig bent tartanak a kicsi miatt aztán mehettek haza.

- A gyerek szobát kifestettétek már?

- Tegnap fejeztük be.

- Oké. És mikor akarjátok majd bepakolni?

- Holnap délután 4-re jön Liam és 3-an bepakolunk.

- Oké. És a többiek nem fognak bejönni?

- Zaynék azt mondták, hogy nem érnek rá majd mikor haza mentetek után leugranak. Niall meg Harry majd holnap reggel jön velem. Liam pedig nem soká itt van.

- Hát apuék?

- Apu dolgozik azt mondta mihelyst tud bejön.

- Ja persze. Sose volt ott a nagy pillanatoknál. Azt ígérte a szülésnél ott lesz. Majd elkéretszkedik a főnökétől. De ennyit érek neki.

- Jajj szívem. Ha tudott volna biztos jött volna.

- Ja biztos.

- Sziasztok!- jött meg Liam, Sophie, Ádám és Edi, a nagyobbik (nevelt fiam).

- Sziasztok!-köszöntünk mi is.

- Soká jöttünk?-kérdezte Liam. 

- Nem dehogy 1 órája hoztak ki a szülészetről.

- Akkor oké. És hogy hívják a kis csöpséget?-kérdezte Sophie.

- Louis Cristofer Tomlinson.

- Gyönyörű név a Cristofer. :)
-Köszönöm-mondtam.
Beszêlgettünk meg kb 1 órát, majd mindenki elment. Én pedig itt maradtam a kicsivel. És azon töprengtem vajon jó anyuka leszek-e..

11.rész A vacsora

Miután haza értünk, csináltunk vacsorát kettőjüknek (Lindának és Rob-nak).

Hát eljött az este.
*Linda szemszöge*
Még csak most jöttem rá, hogy Nicole ilyen jó testvér. Mindig irigykedtem rá, mert mindig mindenben az első volt, a fiúknál, tanulásban, divatban...egy szóval mindenben.
Este 7-re jött Rob, ahogy megbeszéltük.
- Szia!-köszönt, mikor kinyitottam az ajtót.
- Szia!-köszöntem vissza.
*Konyhában*
- Hmm..mik ezek a jó illatok?-kérdezte.
- Hát szerintem a vacsora illatát érzed.
- Akkor nem a tiédet?
- Ohh..miért milyen illatot érzel?
- Hát édeset, mint amilyen te vagy-mondta, majd megcsókolt. Mamám...még ilyen jó csókban nem volt részem.
Vacsora után megnéztünk egy romantikus filmet. Majd felmentünk a szobámba és megtörtént a dolog. Csodálatos volt. Nem hittem volna, hogy ilyen fantasztikus érzés az, amikor azzal van elsőnek, akit szeretsz. Rob gyengéd volt, udvarias.
*Másnap*
Reggel mikor kinyitottam a szemem egyedül voltam az ágyban. Pánikba estem. "Csak egy éjszakára kellettem."-gondoltam magamban. De nem. Hagyott egy levelet, melyben ez állt.

" Linda!

Sajnálom, de el kellett mennem. Anyum hívott, hogy segítsek neki. Majd délután 3-kor találkozzunk a kedvenc fagyizódnál. Szeretlek.

Rob "

Olyan kis édes. Remélem olyan pár leszünk, mint Nicole és Louis.:)

10.rész Egy nap Lindával

Másnap hajnalban keltem,mivel rosszul voltam. Lementem a konyhában, ahol ott volt Linda. Láttam a szemein, hogy könnyes.
- Mi a baj?-kérdem.
- Hagyjál!-mondja.
- Mond el, hátha tudok segíteni.
- De nem tudsz. Hogy is tudnál, neked mindig minden olyan egyszerűen ment.
- Ezt most, hogy értsem?
- Hát a fiúknál, mindig te voltál az első. Mikor még anyu élt, és eljöttél minden nyáron 2 hétre és itt volta a barátaim, mindegyik fiúnak bejöttél...én meg egyiknek se.
- Jajj..Linda! Kis éretlen fiúk. Tudod az egyiknek tetszettél, csak nem merte elmondani.
- Kinek?
- Rob-nak.
- Komolyan? Miért nem mondtad el??
- Megkért, hogy ne mondjam. Miért kellett volna?
- Igen!! Én őt szeretem azóta is.
- 3 éve?
- Igen, de nem néz rám úgy sose, mint te rád a fiúk.
- Talán ha változtatnál a személyiségeden meg a stílusodon, több fiút érdekelnél.
- Gondolod?
- Tuti. És..majd ma estére hívd el hozzánk pizzázni, megfilmezni, úgyhogy csak ti ketten lesztek és majd megkérdem mit érez.
- Tényleg megtennéd értem?
- Persze! Lehet, hogy sokszor veszekszünk, de attól még szeretlek, hisz a nővérem vagy.:)
- Tudom már miért szerettek jobban apáék téged..
- Honnan veszed, hogy engem jobban szerettek?
- Mert veled mindig jobban foglalkoztak, s mindig megkaptál mindent.
- Miért te nem?
- De, de neked csak 1 szó volt és megkaptad, amit akartál.
- Hát igaz...de ez nem jelenti azt, hogy jobban szerettek.
- NICOLE!! Mindig te voltál a középpontban.
- Ne mondj már ilyet!
- De mondok mert ez így volt.
- És ha így volt..akkor is miért  szerettek jobban apáék?
- Mert okos, szép, inteligens, csinos, tisztelet tudó vagy.
- Jajj Linda gondolkodj felnőttként, s felejtsd el az ilyet.
- Oké.
- Na gyere ma elmegyünk venni estére egy szép ruhát, ami illik hozzád.:)
- Rendben.
Megreggeliztünk, felöltöztünk, s majd olyan 9 óra fele elmentünk a kedvenc londoni áruházamban.:D
Elsőnek ruhát néztünk.
- Ez szerintem jó lesz!:D-mutattam rá egy ruhára.

- Ja, nekem is tetszik, megyek felpróbálom :D
- Na?:D-kérdeztem, miután kijött a fülkéből.
- Háát... ez szuper! :D -mondta, majd megölelt :3
Én is néztem egy ruhát magamnak, majd mentünk haza.

9. rész Első közös nap házasokként

Tudom, hogy nagyon soká hoztam a kövi részt, de nyáron nem volt ihletem, meg sok programom is volt, meg aztán kezdődött a suli és hát gondolom értitek...

Másnap mikor felkeltem délután 2 volt. Én az ágyamban feküdtem, de Louis nem volt mellettem.

Lementem és a kanapén feküdtek Harry, Louis és Niall. Míg Niall és Harry Louis vállán feküdtek, Louis tv-t nézett.

 De mikor meglátott felpattant és felkapott a karjába és hosszas csók után...

- Jó reggelt Mrs. Tomlinson!-köszöntöt. Olyan édes volt.

- Jó reggelt!-köszöntem vissza, majd lerakott- mit kérsz reggelire?

- Te mit eszel?

- Szerintem gofrit.

- Akkor én is!- jelentette ki, miközben vissza ült a fiúk közé.

Miután kész lett a gofri felmentünk a hálószobába és ott fogyasztottuk el. Majd reggeli után elmeséltem Louisnak, hogy mi is volt tegnap este, mivel nem volt magánál.

Elmondtam, hogy Harrynek megfogta a seggét!.xD Niall-lel romantikus vacsorát csináltak kettőjüknek, hogy bele esett az akváriumba, de azt nem tudjuk, hogy. Elaludt a wc-n, azt hitte Lindára, hogy én vagyok és megcsókolta...

- Te jó ég! Sajnálom, nem voltam magamnál.

- Nyugi!-simítottam meg a vállát-tudom, hogy full részeg voltál... És csak ezért nem haragszom.

- Köszönöm!-csókolt meg.

- Na én öltözöm álltam fel.

- Mert?

- Mert magától nem lesz rend.

- Igaz. Kelek én is.

Louissal egész délután takarítottuk az udvart, miközben mindenki aludt. Miután az udvart rendbe tettük, el kellett volna mosogatni, de azt a két pincér elvállalta fejenként + 20 dollárét. 

Míg a "család tagok" aludtak és a pincérek mosogattak, mi a medencében szórakoztunk. Louis ott akart .....-ni, de nem mentem bele, mert kitudja mikor kelnek fel, meg olyan undi lenne utána benne lenni. Hát csak ugráltunk a vízben, fürdettük egymást, majd mikor meguntuk Louis kiment két pohár kóláért, majd kifeküdtünk a napozóágyra és beszélgettünk.

- Tudod...-kezdte Louis- nem hittem volna, hogy hozzám jössz..

- Ezt meg, hogy érted?

- Hát vagy azt mondod az oltárnál, hogy nem vagy lelépsz az esküvő előtt.

Rosszul esett, hogy Louis ezt gondolta pont rólam.... elakartam menni onnan, de mivel volt oka ezt feltételezni, ott maradtam.
- Tudom, hogy sok minden történt, ami miatt leléphettem volna, de nem tettem, mert én csak TÉGED szeretlek!
- Tudom!-csókolt meg.
- Na és mit csináljunk a nap további részében?:DD
- Hát szerintem mennyünk el sétálni, és beszélgessünk arról, hogy hova költözünk meg stb..
- Oké.:)
Felöltöztünk, megszárítottam a hajam, majd mentünk sétálni. Útközben:
- Tudod..-kezdte Louis.
- Igen?-kérdeztem.
- Én nagyon szeretlek. Ügye életünk végéig együtt leszünk?
- Figyelj Louis minket összeköt a hasamban lévő közös gyerekünk! Én azt szeretném, ha a gyerekeink, boldog családban nőnének fel.
- Én is ezt szeretném, csak biztosra akartam menni. :)
- Na ne beszéljünk erről, hanem inkább arról beszéljünk, hogy mi lesz velünk ezután?
- Hát összeköltözünk és éljük tovább együtt az életünk.
- De Louis..te turnékra jársz és fogsz is..és én meg otthon leszek egyedül a kicsinkkel. Plusz még ott vannak az újságírók, előlük is menekülnünk kell. Valahogy lepleznem kell ezt a terhességet.
- De mi van azzal, ha megtudja az egész világ, hogy Louis Tomlinson-nak és Nicole Payne-nek kisbabája lesz?
- Én nem akarom. Én nyugodtan szeretném felnevelni a kicsit, nem úgy hogy a nyakamra járnak..
- Jajj nyugi. Figyelj én szeretném, ha megtudná a világ, hogy gyermekem lesz.
- Jó, én elhiszem, engem se zavarna, ha nem zaklatnának majd.
- Nyugi, majd csak megoldjuk valahogy. Amíg együtt vagyunk, semmi sem lesz probléma nekünk ezt garantálom!!
- Én soha nem lesz problémánk?:)
- Hát ilyen ügyekben nem! :)
- Szeretlek!!-jelentettem ki, majd hosszasan megcsókoltam. Nagyon szeretem Louis-t, még az életemnél is jobban-már csak el kell mondani apuéknak, hogy unokájuk lesz.
- Hát igen.
Olyan 7 óra fele beültünk egy pizzázóba és ott megvacsoráztunk, majd haza mentünk, lefürödtünk, lefeküdtünk és néztük a kedvenc sorozatunkat az ÍGY JÁRTAM ANYÁTOKKAL-t. :D

8.rész Az esküvő

Tudom, hogy nagyon soká hoztam a következő részt, de most volt a ballagásom és arra készültünk, aztán a nyár elején táborokban voltam, úgyhogy nem értem rá sajnálom! :/ 

- Ki az?-kérdeztem.
- Harry!-válaszolt.
- Gyere.
- Mi a baj?-ült le mellém.
- Hosszú...
- Van időm..
- Ajjj...Harry..
- Miért nem akarodmelmodani??
- Mert úgyse értenéd...
- De attól még meghallgatlak. Biztos jól esne.
- Harry! Nincs semmii! Jól vagyok!
- Akkor miért könnyes a szemed?
- Mert olyan!
- Oké, békén hagylak, de ha szükséged lesz valamire, vagy valakire ne hozzám, gyere!-mondta, majd kirohant.
De most komolyan nem sírtam, nincs semmi bajom. Eláztam, ezért lehet, hogy úgy tűnik, hogy sírtam, pedig nem. Csak izgulok a holnapi nap miatt, ezért szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
Forgolódtam még egy kicsit, majd elaludtam, de szerintem nem tarthatott 10 percnél tovább, mert Louis felkeltett.
- Mi az?-kérdeztem.
- Azt mondta Harry, hogy van valami bajod, de nem mondod el neki.
- 1. Ha bajom lenne, nem vele osztanám meg. 2. Nincs semmi bajom. Csak szerettem volna  egy kicsit egyedül lenni, meg lehet, hogy azért hiszi, hogy sírtam, mert eláztam.
- Akkor biztos, hogy nincs semmi?
- Nincs, csak izgulok egy kicsit a holnapi nap miatt.
- Oké. Akkor megnyugodtam :)
- :)
- Este nem megyünk el vacsorázni?
- Sajnálom, de nem érek rá :S
- Mert?
- Louis! Sok dolgom van még holnapig!!
- Oké, oké, nem szóltam.
- :)
Miután Louis elment hozzá fogtam megírni a névre szóló kártyákat, hogy ki hova üljön. Egész este az írtam. Csak hajnali 4-kor feküdtem le és 8-kor kelhettem is.. Fél 9-re mentem a fodrászhoz, mire onnan haza értem fél 10 volt. 10-ig még pakoltuk az asztalokat a koszorús lányokkal a két bérelt pincérrel. Majd 10-kor elindultunk autóval a templomba, ott kisminkeltek a csajok, segítettek felvenni a menyasszonyi ruhámat, majd 11-kor elkezdődött a szertartás.
- Louis! Elfogadod Nicole Payne-t hitvesedül és mellette állsz egészségben, gazdagságban..... míg a halál el nem választ?-kérdezte a pap Louistól.
- Igen!-felelte.
- Nicole! Elfogadod Louis William Tomlinson-t hitvesedül és mellette állsz egészségben, gazdagságban..... míg a halál el nem választ?-kérdezte most tőlem?
- Igen!-feleltem, majd felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt.
- Megcsókolhatja a menyasszonyt!-mondta a pap, majd Louis egyből letámadott és mindenki hangos éljengésbe kezdtek.
A szertartás után haza sétáltunk, mert nálunk volt a buli a kertben. Egész este mindenki jól mulatott, ettek, ittak és örültem, hogy mindenki jól érzi magát. :)
- Szeretnék köszöntőt mondani!-állt fel Liam Louis násznagya vacsora közben- Az ifjú párt már nagyon régóta ismerem és nagyon sok mindent meg kellett tenniük, hogy ideáig eljuthassanak. Én örülök neki, hogy együtt vannak és kívánom, hogy boldogan éljék le együtt életüket. Emelem poharam az ifjú párra. Egészségünkre!-mondta, majd mindenki ivott, rajtam kívül, mert hát kismama vagyok. :)
Vacsora után Harry kijelentette, hogy:
- Nagy ölelés!- és mindenki a mi kis "bandánkból" átöleltük egymást.

7. rész Egy régi barát

*2 hónappal később*

Még mindig megvisel a 2 hónapja történt eset. De szerencsére azóta nem láttuk és remélhetőleg nem is látjuk többé.
Holnap lesz az esküvőnk Louissal.:3 Már nagyon várom.:D
Úgy döntöttük, hogy itthon tartjuk bulit, mivel elég nagy ház.
A fiúk kint pakolásznak, addig mi a csajokkal elmentünk vásárolni. Én, Debby és Perrie.
Elsőnek beültünk egy kávézóba reggelizni.
- És izgulsz?-érdeklődött Perrie, miközben a reggelinket csinálták.
- Hát egy kicsit.
- Csak kicsit?! Én agyon izgulnám magam!
- Haha..:D Az te vagy ;)
- De nem izgi, hogy férjhez mész?-kérdezte Debby.
- De izgi, csak nem tudom miért kéne izgulnom?
- Mert mondjuk ez lesz életed legszebb napja és ha valami rossz történik?
- Mire gondolsz?
- Hát mondjuk beront a szertartásra Elaenor és tiltakozik.
- Amiatt nem aggódom.
- Most komolyan?-Perrie.
- Igen! Mindig is nyugodt természetű voltam. És mivel terhes is vagyok, nem szabad idegeskednem.
- Igaz.
- És tudom, hogy itt vagytok nekem, ha valami baj van!-fogtam meg a kezüket.:)
Reggeli közben még csevegtünk egy kicsit, majd mentünk vásárolni.
- Én veszek Shopia-nak egy cipőt!-jelentette ki Perrie, mikor a cipőkhöz értünk.
- Ok-mondtam flegmán.
- Nicole! Az egy dolog, hogy te nem szereted, de én igen!
- Oké, nem érdekel.
- Mi?
- Inkább ki...Hát ő!
- Oké, de légyszíves én előttem ne mondd.
- Oké, de akkor te meg ne mond ki a nevét én előttem.
- Oké.
- Neked ez tetszik?-próbálta terelni a témát Debby.
- Igen!-válaszoltam-Illik hozzád.
- Akkor megveszem.:)
- Oké.
Untam már, hogy Perrie-vel mindig Shopia-ról veszekszünk. Miatta szakított Danielle és Liam.
Úgy döntöttem ott hagyom. Megkérdeztem Debby-t akar-e jönni, de ott maradt a cipőknél Perrie-vel. Én baba cuccokat néztem. Már alig várom, hogy megtudjam, hogy fiú-e vagy lány, mert akkor akkor tudnám, hogy mit vegyek/vegyünk.:)
Járkáltam a sorok közt, mikor megláttam Krisztit a volt legjobb barátnőmet, aki esküvői ruhát próbált.

Te jó ég!! Ő is férjez megy?? o.O

Gondoltam oda megyek hozzá. Nagy levegőt vettem és elindultam.

- Szia!-köszöntem, miközben nézte magát a tükörben.
- Nicole?-kérdezte csodálkozva.
- Igen!
- Te jó ég!!-ugrott a nyakamba.
- Hiányoztam?
- Igen, miért én nem?
- De nagyon!
- Ha nem hiányoztál volna, akkor szerinted ide jöttem volna?
- Nem!-mondta, majd elengedett.
- Na és férjhez mész?
- Aha
- És ki a szerencsés?
- Szerintem ne akard tudni..
- Mert? Ismerem?
- Igen, elég jól.
- Dávid?...
- Aha, de ügye nem haragszol?.
- Ha boldog vagy és leszek vele, akkor nem.:)
- Haha köszi.:)
- És mikor lesz?
- 1 hónap.:)
- Az jó.:)
- Na és veled mizu?
- Hát holnap én is férjhezbmegyek. És Magyarországra küldtem meghívót.
- Ja tudom.:D Anyu szólt.:))
- Na és számíthatunk rád? :)
- Persze.:)
- Örülök neki, de nekem most mennem kell szia. Holnapnvárunkntiteket.:)
- Dávudotnis??? :o
- Hát hamarosan a férjed lesz, úgyhogy ki kell vele békülnöm.:)
- Ja na szia..:D
- Szia.:)
Miután elbúcsúztam haza mentem és bementem a szibámba, hogy egy kicsit geyedül legyek. De egyedül létemet valaki egy kopogással megzavarta...

6.rész Már megint?

Sajnálom, hogy ezt a részt is soká hoztam, de nincs túl sok időm rá..:/

1. 
   

*Nicole szemszöge*

Mikor felkeltem másnap reggel 8 volt és még mindenki aludt. Fetrengtem, s próbáltam vissza aludni, de nem tudtam. Hát úgy döntöttem lemegyek a konyhába iszom egy bögre teát. 

- Nem tudom, hogy fogok még kibírni 8 hónapot!-mondtam hangosan, mikor.

- Jajj...bele ne haljál már!-jött egy egy gúnyos hang a konyhából. 

De hisz mindenki alszik, akkor ki van a konyhában?

Mikor benéztem megláttam Eleanor-t.

- Te meg mit keresel itt??!!-emeltem fel a hangom.

- Nem kell kiabálni. Amúgy meg szerinted miért? 

- Louis??

- Igen! Vissza veszem azt, ami az enyém!!

- De ő nem!

- Mi nem?

- Nem a tied, ő az enyém!!

- Nem hinném!-szaladt fel a szobánkba.

- Ne!!!-szaladtam utána, de késő. Megálltam az ajtó előtt, megfordultam és lecsúsztam a földre és elkezdtem sírni.

Sírásomat Harry meghallotta és ki jött.

- Mi történt?-térdepelt le elém.

- Már.....megint..itt..itt van-mondtam habogva.
- Ki?-von kérdőre.
- El..El....Eleanor-habogtam, majd elájultam.

*Harry szemszöge*
Másnap arra keltem, hogy valaki sír. Kinéztem és láttam, hogy Nicole az ajtónál ül és sír. Oda mentem hozzá és elmondta, hogy itt van Eleanor, majd össze esett. Ijedtemben, nem tudtam mit tegyek.
Hát felhívtam a mentőket, majd berontottam Louisékhoz. Eleanor nézte ahogy alszik és simogatja.
- Te mi a francot keresel itt?-rántottam le az ágyról.
- Azt ami az enyém!
- Mit? Semmit?
- Mi? Mi történt?-érdeklődött Louis.
- Hát kérlek szépen ez a ribanc épp téged simogatott, miközben szegény barátnőd halálra aggótta magát, hogy mit csinál ez veled!
- Komolyan?! És most hol van?
- Kint az ajtó előtt.
- És hívtál mentőt?!
- Igen!
Louis gyorsan kiment Nicole-hoz, de még mindig nem vol magánál. Talán nem kellett volna magára hagynom. Főleg, hogy terhes. Na mind1. Míg a mentősök lerendezték NIcole-t addig én meg lerendeztem Eleanort, úgyhogy többet nem jön ide az biztos.
A mentősök adtak neki egy kis inzulint, majd megnézték, hogy dobog a szíve, lefektették, majd elmagyaráztak Louisnak mindent, hogy mit tegyen és ha nem javul az állapota hívja őket és kórházba viszik.
Miután elmentek kettesben hagytam őket.

*Nicole szemszöge*
Mikor magamhoz tértem csak arra emlékeztem, hogy Eleanorral veszekedtem meg, hogy összeestem az ajtónál. A többi kiesett.
- Szia kincsem!-köszönt Louis, miközben ébredeztem.
- Szia! Mi történt?
- Elájultál.
- Ohh..
- Hogy érzed magad?
- Hasogat a fejem.
- Tessék itt egy algopirin.
- Köszönöm!-kaptam be, majd ittam rá vizet.
- Hagyjalak pihenni?
- Nem kell.
- Rendben!
- Louis!
- Igen!
- Tényleg itt volt Eleanor?
- Hm....igen..
- És mit akart?
- Szerinted?
- Ja..téged.
- Igen.
- Szeretsz?
- Persze!
- Soha nem fogsz el hagyni?
- NEM!
- Köszönöm!-öleltem meg, majd hosszasan egy más szemébe néztük és Louis megcsókolt.