6.rész Már megint?

Sajnálom, hogy ezt a részt is soká hoztam, de nincs túl sok időm rá..:/

1. 
   

*Nicole szemszöge*

Mikor felkeltem másnap reggel 8 volt és még mindenki aludt. Fetrengtem, s próbáltam vissza aludni, de nem tudtam. Hát úgy döntöttem lemegyek a konyhába iszom egy bögre teát. 

- Nem tudom, hogy fogok még kibírni 8 hónapot!-mondtam hangosan, mikor.

- Jajj...bele ne haljál már!-jött egy egy gúnyos hang a konyhából. 

De hisz mindenki alszik, akkor ki van a konyhában?

Mikor benéztem megláttam Eleanor-t.

- Te meg mit keresel itt??!!-emeltem fel a hangom.

- Nem kell kiabálni. Amúgy meg szerinted miért? 

- Louis??

- Igen! Vissza veszem azt, ami az enyém!!

- De ő nem!

- Mi nem?

- Nem a tied, ő az enyém!!

- Nem hinném!-szaladt fel a szobánkba.

- Ne!!!-szaladtam utána, de késő. Megálltam az ajtó előtt, megfordultam és lecsúsztam a földre és elkezdtem sírni.

Sírásomat Harry meghallotta és ki jött.

- Mi történt?-térdepelt le elém.

- Már.....megint..itt..itt van-mondtam habogva.
- Ki?-von kérdőre.
- El..El....Eleanor-habogtam, majd elájultam.

*Harry szemszöge*
Másnap arra keltem, hogy valaki sír. Kinéztem és láttam, hogy Nicole az ajtónál ül és sír. Oda mentem hozzá és elmondta, hogy itt van Eleanor, majd össze esett. Ijedtemben, nem tudtam mit tegyek.
Hát felhívtam a mentőket, majd berontottam Louisékhoz. Eleanor nézte ahogy alszik és simogatja.
- Te mi a francot keresel itt?-rántottam le az ágyról.
- Azt ami az enyém!
- Mit? Semmit?
- Mi? Mi történt?-érdeklődött Louis.
- Hát kérlek szépen ez a ribanc épp téged simogatott, miközben szegény barátnőd halálra aggótta magát, hogy mit csinál ez veled!
- Komolyan?! És most hol van?
- Kint az ajtó előtt.
- És hívtál mentőt?!
- Igen!
Louis gyorsan kiment Nicole-hoz, de még mindig nem vol magánál. Talán nem kellett volna magára hagynom. Főleg, hogy terhes. Na mind1. Míg a mentősök lerendezték NIcole-t addig én meg lerendeztem Eleanort, úgyhogy többet nem jön ide az biztos.
A mentősök adtak neki egy kis inzulint, majd megnézték, hogy dobog a szíve, lefektették, majd elmagyaráztak Louisnak mindent, hogy mit tegyen és ha nem javul az állapota hívja őket és kórházba viszik.
Miután elmentek kettesben hagytam őket.

*Nicole szemszöge*
Mikor magamhoz tértem csak arra emlékeztem, hogy Eleanorral veszekedtem meg, hogy összeestem az ajtónál. A többi kiesett.
- Szia kincsem!-köszönt Louis, miközben ébredeztem.
- Szia! Mi történt?
- Elájultál.
- Ohh..
- Hogy érzed magad?
- Hasogat a fejem.
- Tessék itt egy algopirin.
- Köszönöm!-kaptam be, majd ittam rá vizet.
- Hagyjalak pihenni?
- Nem kell.
- Rendben!
- Louis!
- Igen!
- Tényleg itt volt Eleanor?
- Hm....igen..
- És mit akart?
- Szerinted?
- Ja..téged.
- Igen.
- Szeretsz?
- Persze!
- Soha nem fogsz el hagyni?
- NEM!
- Köszönöm!-öleltem meg, majd hosszasan egy más szemébe néztük és Louis megcsókolt.