
- Louistól életem legszebb ajándékait. Egy gyémánt fülbevalót, egy hozzá illő nyakláncot és egy kisbabát kaptam, mely a születésnapom estéjén fogant.:) -meséltem a fiúknak, Shopiának, Liam barátnőjének, Perrinek, Zayn barátnőjének és Debbynek, a legjobb barátnőmnek, mikor haza értünk Doncasterből. Az elmúlt 2 hetet ott töltöttük.:)
- Te jó ég! Gratulálunk!-jöttek hozzám a többiek.
- Köszönöm!-köszöntem meg mindenkinek, majd Louisnak is gratuláltak sorban.
- Köszönjük a gratulációkat, de hosszú volt az út, úgyhogy mi most lefekszünk-jelentette ki Louis, ami egy kicsit félre érthető volt.
- Öhmm..oké-mondta Liam.
- Nem kell félre érteni!-kiáltotta vissza.
Lefeküdtünk, s már 5 perc múlva aludtunk is.
*Közben lent a nappaliban*
*Niall szemszöge*
- Szerintetek most mit csinálnak?-kérdezte Liam.
- Szerinted? Alszanak-vágtam rá
- Ja, persze..
- Ha nem hiszed nézd meg!
- Meg is nézem!-ment fel a lépcsőn.
- Jajj..halljátok én annyira örülök Nicele-knak.:D-mondta Perrie.
- Én is!-mondta Danielle.
- Szerintem mindenki!-mondta Zayn.
- Hát igen! Már csak nekünk kéne? Nem szívem?-kérdezte Perrie Zayntől.
- De! De mikor?
- Nem tudom, de minél hamarabb házasodjunk össze!
- A kedvedért mindent!-csókolta meg Perrie-t :)
- Ó, annyira édesek vagytok!-jelentette ki Debby.
- Köszi, amúgy neked van barátod?-érdeklődött Zayn.
- Nincs, nincs időm fiúkra. Sok a munka.
- Akkor Nicole-nak miért van?
- Mert neki már van barátja és nem jár bulikba. Én meg forgatások után este már fáradt vagyok és nem megyek sehova.
- Ja értem.
- Ajjj...alszanak!-jött le a lépcsőn Liam.
- Haha..megint igazam volt!-dicsekedettem.:)
- Hahaha...vicces vagy!
- Tudom..:3
- És mit akartok ma csinálni?-érdeklődött Harry.
- Szerinted az ifjú párt hagyjuk magára-mondta Shopi
- Oké, akkor menjünk el a vidámparkba! :D
- Oké, nekem megfelel. Nektek?
- Nekem is!-jöttek sorba a válaszok.
- Oké, akkor gyerünk!-indultunk meg Harry kiáltására.
A vidámparkban minden volt. Elsőnek a hullámvasútra szálltunk fel. Perrie Zaynnel, Shopia Liammel. Harry Debby-vel és meg egy idegen lánnyal. Szegény nagyon félt. Hogy ne féljen menet közben átkaroltam. Elsőnek nem tudta ki vagyok, de aztán rám nézett és..
- Te Niall Horan vagy-mondta.
- Igen! De légyszíves ne sikíts.
- Rendben! De miért ölelsz?
- Mert látom, hogy félsz!-kiabáltunk, mert a sikításoktól nem lehetett volna egymást hallani.
Miután leszálltunk már sötét volt. A többiek haza mentek, de én maradtam Lolával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése