- Valami baj van?-kérdeztem.
- Szerintem meg kéne beszélni ezt a dolgot.
- Szerinted...Szerintem már mindent megbeszéltünk.
- Szerinted...Figyelj!! Én szeretlek! És az nagyon fájna, ha elveszítenélek.
- De hisz tudod, hogy féltékeny típus vagyok, és annak ellenére...
- Tudom, de azt hittem megérted, ha az egyik barátommal beszélgetek egy kicsit!
- De Louis!! Ő az exed!-ordibáltam.
- Lehet, hogy az exem, de nem lehet barát?
- Nem! Louis! Én barátkozom az exeimmel!
- De, hát mi is szakítottunk.
- És? Az más! Vagy nem is. Tudod mit. Legyél csak Elanorral. Mostantól nem fog érdekelni mit csinálsz. Nem járunk.
- Nem leszek Ellel. Én csak téged akarlak!-mondta és megcsókolt. Nem tudtam magamtól eltolni, mert túlságosan szeretem.
- Na? Látom szeretsz!
- Louis! Lehet, hogy szeretlek, de valaki úgy is szétfog bennünket választani.
- Lehet!. De én megfogadom, hogy boldoggá foglak tenni!
- Rendben!-húztam magamhoz és megcsókoltam.
- Na ezt már szeretem!-mondta Louis vigyorogva, amin nekem is nevetnem kellett.
Kimentünk a nappaliba, ahol néma csendben ült mindenki.
- Mi újság?-jött oda hozzám Liam.
- Nincsen semmi -válaszoltam.
- Oké. De Louis gyere velem!-fordult Louis felé.
- Oké.
Bementek a szobába. A többiekkel kíváncsiak voltunk, hogy mit akar Liam, hát hallgatóztunk.
- Figyelj haver! Már unom, hogy mindig veszekedtek a húgommal!-kezdte Liam.
- Én is!-válaszolta Louis.
- Szereted?
- Mindennél jobban!
- Akkor tedd boldoggá és ne veszekedjetek!
- Nem ígérek semmit. Mert úgy is össze fogunk veszni, de ez minden kapcsolatban így van.
- Tudom. De tudod 12 évig nem láttam a húgom és nem szeretném, hogy csalódott legyen. Csak arra kérlek, ha sokáig együtt lesztek, akkor tedd boldoggá!
- Ezt megígérem!
- Na gyere ide!-tárta ki Liam karját Louisnak és megölelték egymást.
Gyorsan elmentünk az ajtótól, mert nem akartuk, hogy megtudják, hogy hallgatóztunk. Mikor kijöttek Liam nyakába ugrottam.
- Nagyon édes vagy!-súgtam a fülébe. Ő csak értetlenül nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése