Mi nyertünk.:) A meccs végén Louis megfogta a kezem és magával húzott. Nem értettem, hogy most mi van. Most haragszik vagy nem?
- Hülye voltam -kezdte.
- Nem. Én voltam az -folytattam.
- Te miért lettél volna?-kérdezte értetlenül.
- Mert tudtam, hogy Harry szeret és megfog csókolni..és én ennek ellenére én még kettesben voltam vele. Hiba volt. Sajnálom.:S
- Semmi. Mindenkinek vannak hibái. Nekem az, hogy sokszor hamar felhúzom magam. Neked meg, hogy nem szeretsz másokat megbántani. Ezért saját magadat teszed tönkre.
- Ez nem igaz! Én tudok bárkinek nemet mondani!-tiltakoztam, mikor egy kis gyerek jelent meg mellettünk.
- Néni! Tetszik segíteni? Elvesztettem az anyukámat -mondta nekem a kisfiú.
- Ha nem igaz, akkor mondjál ennek a kisfiúnak nemet!-mondta Louis.
- Na jó igazad van. Nem tudok másoknak nemet mondani.
- Na ezt már szeretem.
- Mit?
- Mikor beismered, hogy hibáztál.
- Haha. Na és hol láttad utoljára az anyukád?-kérdeztem.
- Ma. Lementünk a parkba. Én játszottam az egyik barátommal, anyu pedig beszélgetett a barátom anyukájával. Egyszer a barátom anyukája oda jött. Mondta, hogy ők most mennek haza és, hogy mennyek oda anyához. Oda mentem, ahol beszélgettek, de nem találtam. Hát elkezdtem keresni. És ide jutottam.
- Ohh..sajnálom. Gyere keressük együtt. Te jössz Louis?
- Igen!
Miközben kerestük Edi anyukáját, közben a régi emlékek kavarodtak a fejemben. Egyébként a kisfiút Edwarnak hívják. Eszembe jutott, mikor még úgy 3-4 éves lehettem mi is kijöttünk ide a parkba. Liam, én , Linda, anyu és apu. Anyu meg apu egy padon ülve beszélgettek, Liam hintáztatta Lindát, én meg homokoztam. Egyszer megláttam egy cicát és utána mentem. Anyuéknak nem szóltam, hát elkezdtek keresni. Félórán át kerestek, mikor előjöttem.
- Hol voltál?-kérdezte anya, miközben ölelt magához.
- Láttam egy cicát és elkezdtem követni -feleltem- ügye nem haragszotok?
- Hát nem volt jó érzés, mikor nem találtunk, de persze, hogy nem.!-mosolygott apa, majd mindenki.
Ez volt életem legszebb emléke. Ezek után kezdtek el apuék veszekedni.
Már egy 1 órája kerestük Edi anyukáját, de nem találtuk meg. Felhívtuk a rendőrséget. Elmeséltük, hogy mi történt. A rendőr elmondta, hogy az anyuka meghalt. Megkérdeztük, hogy hogy történt, de még ők se tudták. Azt ajánlották, hogy hívjuk fel az árvaházat. Felhívtuk. Mivel a kisgyereknek az édesapja születésétől kezdve nincs, mivel autóbalesetben meghalt, ezért ha nem fogadjuk magunkhoz, akkor árvaházba kerül. Megkértük a nőt, hogy adjon nekünk 1 napot gondolkodni, de nem adott. Azonnal döntenünk kellett. Sajnáltam szegény kisfiút, hát befogattam. Aláírtam a papírokat és haza vittem.
Útközben azon töprengtem, hogy apa mit fog reagálni. Igaz még csak 2 hét múlva jönnek haza, de még ma el kell mondanom, hogy van egy "gyerekem". Mikor haza értünk megvacsoráztunk, megfürdettem Edit. Lefektettem, adtam neki egy macit és olvastam neki egy esti mesét. Hamar el is aludt.
Míg olvastam Louis még ott volt. Próbáltam elküldeni, de nem ment el...
Miközben kerestük Edi anyukáját, közben a régi emlékek kavarodtak a fejemben. Egyébként a kisfiút Edwarnak hívják. Eszembe jutott, mikor még úgy 3-4 éves lehettem mi is kijöttünk ide a parkba. Liam, én , Linda, anyu és apu. Anyu meg apu egy padon ülve beszélgettek, Liam hintáztatta Lindát, én meg homokoztam. Egyszer megláttam egy cicát és utána mentem. Anyuéknak nem szóltam, hát elkezdtek keresni. Félórán át kerestek, mikor előjöttem.
- Hol voltál?-kérdezte anya, miközben ölelt magához.
- Láttam egy cicát és elkezdtem követni -feleltem- ügye nem haragszotok?
- Hát nem volt jó érzés, mikor nem találtunk, de persze, hogy nem.!-mosolygott apa, majd mindenki.
Ez volt életem legszebb emléke. Ezek után kezdtek el apuék veszekedni.
Már egy 1 órája kerestük Edi anyukáját, de nem találtuk meg. Felhívtuk a rendőrséget. Elmeséltük, hogy mi történt. A rendőr elmondta, hogy az anyuka meghalt. Megkérdeztük, hogy hogy történt, de még ők se tudták. Azt ajánlották, hogy hívjuk fel az árvaházat. Felhívtuk. Mivel a kisgyereknek az édesapja születésétől kezdve nincs, mivel autóbalesetben meghalt, ezért ha nem fogadjuk magunkhoz, akkor árvaházba kerül. Megkértük a nőt, hogy adjon nekünk 1 napot gondolkodni, de nem adott. Azonnal döntenünk kellett. Sajnáltam szegény kisfiút, hát befogattam. Aláírtam a papírokat és haza vittem.
Útközben azon töprengtem, hogy apa mit fog reagálni. Igaz még csak 2 hét múlva jönnek haza, de még ma el kell mondanom, hogy van egy "gyerekem". Mikor haza értünk megvacsoráztunk, megfürdettem Edit. Lefektettem, adtam neki egy macit és olvastam neki egy esti mesét. Hamar el is aludt.
Míg olvastam Louis még ott volt. Próbáltam elküldeni, de nem ment el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése