19.rész IGEN! IGEN! IGEEN!

*Louis szemszöge*
Nicolet elvittem egy étteremben, ahol kérdezgettem Nicoletől egy pár dolgot mint például.: Mikor akar férjhez menni, mennyi gyereket akar?..stb. Megakarom kérni a kezét és míg Liamék ide nem érnek a gyűrűvel kikérdezem egy kicsit.
- Gyönyörű vagy, ügye tudod?-kérdeztem.

- Ne mondj ilyet!

- De ez az igazság!-mondtam, majd megcsókoltam.

Kihozták,amit rendeltünk, majd hozzá láttunk az evéshez. 

- Hány évesen akarsz férjhez menni?-kérdeztem.

- Hát..miután betöltöttem a 20-at. És te mikor akarsz megnősülni?-kérdezte vissza.

- Én is!-nevettem el maga,, amin neki is nevetni kellett- hány gyereket szeretnél?

- Miért érdekelnek most ennyire téged ezek a dolgok?

- Hát csak úgy. Ha örökké együtt akarunk lenni, akkor valamikor meg kell történnie a dolgoknak. 

- Igaz! :) Amúgy 3-4 gyereket.:) te?

- Én is.:)

- Milyen esküvőt szeretnél?

- Olyat, amin csak a rokonok és a közeli barátok vannak. Nem akarok nagy felhajtást.

- Én is!-mondta, majd megcsókolt. Imádom a csókjait. Olyan igaziak. Nem olyan, mint Eleanoré volt, annál sokkal jobb. Őszintébb. 

- Ezt miért kaptam?-kérdezte.

- Mert szeretlek!

- Én is!!-mondta, majd jött egy MSM-em. 

- Ki az?-kérdezte Nicole

- Csak Liam írt, hogy hívjam már vissza. De itt nincs térerőm, úgyhogy kimegyek!-mondtam és kimentem. Egyébként Liam írt, hogy itt vannak. 

- Na hellosztok hoztátok a gyűrűt?

- Igen! Itt van. Tessék!-adta ide Liam.

- Köszi srácok! Amúgy nem akarjátok az ablakból meg nézni? Meg lekamerázni?

- De!-őrjöngött Niall.

- Oké -mondtam, majd vissza mentem.

- Mit beszéltetek ilyen sokáig?-kérdezte Nicole.

- Megkérdezte mikor megyünk haza meg pasis dolgokról beszéltünk!-feleltem.

- Ohh.értem oké..:)

- Ennyi? Oké? Nem is háborodsz fel, hogy nem mondtam el, amit beszéltünk a fiús dolgokról?

- Figyelj Louis! Vannak olyanok, amiket a barátaiddal beszélsz meg, meg van amit velem. Ez így van rendjén -felelte.

- Imádlak!-mondtam, majd megcsókoltam. Mikor elhúztam magam letérdeltem elé, megfogtam a kezét és kezdtem..
- Nicole! Én nagyon boldog vagyok veled! És úgy gondolom veled boldogan élném le az életem.
- Én is így érzek!
- Akkor...-vettem elő a gyűrűt- Hozzám jössz?
Nicole elsőnek meglepődve nézett, aztán rávágta...
-IGEN! IGEN! IGEEN!-ugrott a nyakamba, és megcsókolt. És persze a fiúk felvették.