3.rész Sajnálom

Reggel korán keltem. Nem tudtam aludni. Csak a fiúkon jár az eszem. Mit fognak rólam gondolni?..meg ilyenek. Még 6 óra se volt, de valaki kopogott az ajtómon.
- Ki...ki az? -kérdeztem habogva.
- Zayn vagyok -felelte- bemehetek?
- Persze, gyere.
- Szia!-köszönt.
- Szia.-köszöntem vissza.
- Te vagy az a lány ügye, akivel tegnap találkozott Harry?
- Igen!-feleltem maga biztosan.
- Értem. Tán félsz tőlünk?
- Ki? Én, nem.
- Akkor tegnap miért nem jöttél oda hozzánk?
- Nem mertem.
- Akkor csak félsz tőlünk.
- Nem azért nem mertem oda menni hozzátok, mert félek tőletek.
- Hát?
- Féltem, hogy mit gondoltok majd rólam. És igazából még mindig félek ettől.
- Jajj, te ettől nem kell félni.-mondta mosolyogva.
- Köszi. Aranyos vagy!-mosolyogtam vissza.
- Te is. Na jössz?
- Hát..oké.
Átmentünk Liamékhez. Harry egyből felpattant és oda jött hozzám.
- Azt hittem, már sosem látlak -sugta. Én csak elmosolyodtam.
- Te nem Nicole vagy?-kérdezte Louis.
- De, de honnan tudtad?-kérdeztem meglepődve.
- Hát Liam már sokat beszélt rólad és már mutatott rólad képet is és felismertelek.
- Ohh..aranyos vagy.!-mondtam mosolyogva.
- Hogy én aranyos? Én kemény vagyok, ha nem látnád!
- Ohh...hát nem látom.
- Na gyere csak ide -mondta és gyorsan felkapott a vállára és át vitt a szobámba.
- Tegyél le! Tegyél le!-ordítoztam.
Csak akkor tett le, mikor az én szobámba értünk.
- Most miért jöttünk ide?-kérdeztem.
- Mert..hát..tudod.
- Na kibököd még ma?
- Igen. Na szóval, tudod mondtam, hogy Liam sokat beszélt rólad, meg mutatott rólad képet is. És nekem megtetszettél.
- Ohh...értem. Tudod Louis kedves srác vagy. Az 1D-ből te vagy a kedvencem és szívesen járnék is veled de..de..tudod nem tehetem. Harry miatt.
- Attól még, hogy szeret, attól még lehetnénk együtt.
- Igaz, de nem akarom megbántani.
- Miért fontosabb neked más boldogsága? Amúgy meg hamar túl tenné rajta magát.
- Nem tudom. Mindig is ilyen voltam. Ha például nekem meg a barátnőmnek megtetszett ugyan az a srác, én inkább elfelejtettem a fiút. Lehet, hogy túl tenné rajta magát, de akkor is fájna neki, és én nem szeretek megbántani senkit.
- Tipikus Liam.
- Lehet. Sajnálom.
- Nem hiszem, hogy szeretsz. Te Harryt szereted, csak bebeszéled magadnak, hogy engem.
- De Louis ez nem igaz!!
- Nem hiszem -mondta, majd kiment a szobából és becsapta az ajtót.
Ez rosszul esett. Leültem az ágyra és másfél órán át sírtam.